A főváros már a középkorban is fontos kereskedelmi központnak számított, amit a velenceiek igyekeztek megvédeni a szárazföld és a tenger felől érkező veszedelmektől egyaránt. A kikötőben ugyan volt már egy kisebb, katonáknak szánt épület, ám azt egy nagyobb támadás könnyedén elsodorhatta volna, így a kormányzó a kikötő megerősítése mellett döntött.

Az erőd építését a régi épület alapjain kezdték meg, és 1523-tól 1540-ig készült. A kikötő közvetlen bejáratánál fekvő vártól hatásos védelmet vártak, ám a tenger hullámainak folyamatos ostromától, és a kalózhajók rajtaütésszerű csapásaitól állandó javításra szorult. A két szintes épület alsó részén raktárhelyiségeket alakítottak ki az élelemnek és a fegyvereknek, a felső szinten pedig az ágyúkat és a magát a katonaságot helyezték el. Ebben az időben kezdték el az építményt Kastello del Molo-nak, azaz a hullámtörők kastélyának hívni, utalva tenger menti elhelyezkedésére és hullámokkal vívott állandó csatájára.

Bár eleinte a kisebb csatákban az erőd sikerrel védte a város és győzedelmeskedett, az Oszmán birodalom félelmetes tengeri erejét már nem tudta megtörni: a törökök hosszas ágyúzással bevették várat, és vele együtt megszállták a környéket. Miután elűzték a velenceieket, a törökök saját igényeikhez igazították az építményt: a szobákat börtönné alakították át, ráadásként még egy minarettel is kibővítették.

Kréta felszabadítása után a vár sokáig üresen állt, napjainkra pedig Heraklion egyik fő jelképeként emlegetik. A látogathatósága gyakran változik: van amikor megnyitják a kapukat az érdeklődők előtt, és belülről is bejárható, ám a sűrűn előforduló felújítások alkalmával csak kívülről tekinthető meg.

Az erőd belülről

Kastello del Molo koordináták: 35.344532, 25.136847

{mosmap centerlat='35.344532'|centerlon='25.136847'|zoom='18'|svautorotate='1'}