Arkadi kolostor
Régió: Nyugat-Kréta, Rethymno
Az Arkadi kolostor a krétai történelem egyik legfontosabb és legszebb építménye, múltjának köszönhetően világszerte a hősiesség és a bátorság jelképe.
A kolostor történelme
A vélhetően még bizánci időkben alapított kolostor kezdeti éveiről nem maradt fenn írásos emlék. Feltételezések szerint az első épületeket a 12. században emelhették, és a kolostor a nevét az egyik alapító szerzetesről, Arkadiosról kapta. Felreppentek olyan feltételezések is, miszerint egy ősi város, Arcadia romjaira építették a kolostort, és innen ered a név - de ezt a régészek cáfolták, és a krétai lakosság is inkább az eredeti verzióhoz ragaszkodik.
Az első írásos emlékek szerint a 16. században jelentősen kibővítették és átalakították a már álló épületeket. A kolostor külsejének erődítmény jellege nem véletlen, már kezdettől fogva menedékhelynek is szánták. A velencei stílusban épült, udvar közepén álló főtemplom 1590-es évekre készült el, több mint két évtized munkája nyomán. Ekkortól Arkadi vált a kézirat másolások központjává Krétán, egyúttal kulturális és oktatási centrumként is működött.
A 17. század elején újabb épületekkel egészült ki a kolostor: új könyvtár, egy nagy ebédlőterem, továbbá tágas istálló is épült.
1645-től kezdődően azonban komoly fenyegéssel nézett szembe Arkadi: a török haderő megállíthatatlanul söpört végig Krétán, és három évvel később már néhány erőd és nagyobb város kivételével az egész sziget a hatalmukba került. Rethymno elfoglalása után érkeztek először a törökök a kolostorhoz, a kapukat betörve feldúlták az épületeket, elüldözték az ott lakó szerzeteseket.
Husszein pasa, a török hadsereg egyik frissen kinevezett vezetője megengedte, hogy a neki tett hűségeskü után a szerzetesek visszatérhessenek a kolostorba, és megkezdhették a károk helyreállítását, az épületek kijavítását is. Egy idő után még a harangozást is engedélyezte, ami különösen nagy szívességnek számított a törökök részéről.
A történetírók szerint a sziget megszállásának ellenére az Arkadi volt a legszebb és leggazdagabb kolostor egész Krétán. A több mint száz itt élő szerzetes mezőgazdasággal is foglalkozott, a kolostor kiváló minőségű bora és olívaolaja messze földön híressé vált.
Az 1700-as évek közepétől azonban lassú hanyatlás vette kezdetét, és a század végére már csak huszan éltek a kolostor falai között. Bár a szőlőtermesztés továbbra is folyt, Arkadi bevételei jelentősen megcsappantak. A könyvtárban lévő több mint ezer kézirat állapota is megromlott: a szerzetesek nem voltak elegen a másoláshoz, a könyvek újraírásához. Emellett egyre többen menekültek a kolostorba a törökök fosztogatásai miatt, és a szerzeteseknek őket is el kellett látniuk.
Az 1800-as évek elején egyre gyakoribbak lettek a helyi lázadások a török elnyomók ellen, ám a törökök minden kísérletet levertek és megtoroltak. Ez odáig fajult, hogy végül már kijárási tilalmat vezettek be, és kötelezővé tették az átkeresztelkedést muzulmán hitre.
Az 1866-os események
1866 tavaszán több helyi vezetőt és pátriárkát is bebörtönöztek, akik a krétai lakosság jogaiért álltak ki. Az események miatt több településen gyűléseket tartottak, forradalmi bizottságokat alakítottak, új vezetők emelkedtek ki a nép soraiból. Fő irányítónak az Arkadi kolostor vezetőjét, Gavril (Gabriel Marinakis) apátot választották meg. A felkelők petíciót küldtek a szultánnak, aki csak fenyegéssel válaszolt: elpusztítják a környéket és kolostort egyaránt, ha nem adják fel a terveiket.
Nyáron be is törtek Arkadiba, hogy megpróbálják elfogni a forradalom irányítóit, de azoknak sikerült még idejében elmenekülniük. Bosszúból a török katonák összetörték a relikviákat, a falakról lerángatták az ikonokat, törtek-zúztak, majd elvonultak. A forradalom vezetői azonban hamarosan visszatértek a kolostorba, és bár egyes vélemények szerint a kolostor nem volt igazán jól védhető, végérvényesen itt rendezték be a főhadiszállásukat.
Több száz környékbeli, köztük rengeteg nő és gyerek, menedéket keresve ekkor érkezett a kolostorba. Velük együtt összesen 964 ember húzódott meg a biztonságosnak hitt falak között, de ebből csak alig 200-an voltak felfegyverkezve.
Musztafa pasa, a törökök vezetője megadásra szólította fel az Arkadi kolostorban lakókat, egyúttal közölte velük, hogy hamarosan megérkezik több ezer fős serege élén. Ezt követően a közelben állomásozó török haderő egyesült újabb, távolabbról érkező hadosztályokkal, és a november 8-ra virradó hajnalban körülzárták a kolostor épületeit. Utolsó lehetőségként még egy követet küldtek a kolostorba, de a védők elszántak maradtak.
Az esélyek azonban messze nem voltak egyenlőek: 15.000 fős török had 30 ágyúval is fel volt fegyverkezve, míg a kolostor védőinek csupán kézifegyverei voltak.
Az ostrom szinte azonnal megkezdődött: a törökök az épületegyüttes nyugati oldalának főkapuját szerették volna betörni. Az első napon a folyamatos ágyúzás ellenére nem sikerült áttörniük a kapukat, ráadásul a vártnál nagyobb veszteségeket szenvedtek a bent lévők kitartó puskatüzétől.
A kolostorban lévő nők és gyerekek segítettek a védők vízzel és élelemmel ellátásában, lőszert vittek nekik ha fogytán volt.
Éjszaka a törökök leállították az ostromot, de csupán annyi időre, hogy két újabb nehéz ágyút helyezzenek csatasorba. Aznap éjjel két hírnök is kiszökött a kolostorból, kicselezvén a törökök védvonalát, hogy információkat szerezzenek. Néhány órán belül vissza is tértek a hírekkel: a törökök minden utat lezártak, így utánpótlásra, vagy felmentőseregre nem számíthattak.
Másnap, november 9-én újraindult az ostrom. Arkadi maroknyi védője már a délelőtti órákban kifogyott a lőszerből, onnantól csupán késeikre és kardjaikra számíthattak. A török had ennek tudatában jóval magabiztosabban rohamozott, és végül a kapura koncentrált ágyútűz olyannyira meggyengítette az eltorlaszolt bejáratot, hogy a támadók betörése a kolostorba csupán idő kérdése volt. Az Arkadiba menekült nők és gyerekek ekkor elbújtak abban a raktárban, ahol a puskaport is tartották.
A kapu végül engedett, és beözönlött a török had: a bejáratnál hősiesen kitartó krétaiakat utolsó szálig lemészárolták. A törökök már a lőporraktárat kezdték ostromolni, hogy az oda menekülteket is mind egy szálig levágják, azonban Konstantinos Yiaboudakis, a krétai felkelés egyik jeles alakja, a kolostor egyik megmaradt védője átírta a számításaikat. Az óriási túlerő, és a várható mészárlás ellen nem látott más megoldást, csak az önfeláldozást: megvárta, hogy minél több török katona összegyűljön a közelben, felemelte fáklyáját, és belenyomta az egyik közeli puskaporos hordóba.
A raktár azonnal felrobbant: a helyiségben meghúzódókon kívül a robbanás ereje több mint 1500 török katonát vitt magával a túlvilágra. A kapu, amin keresztül özönlöttek befelé az ostromlók, azonnal összedőlt, a szétrepülő törmelék pedig több ezer támadót sebesített meg.
Csodával határos módon a kolostorban bujkálók közül több mint száz ember túlélte a robbanást. A megmenekültek azonban nem számíthattak kegyelemre: elfogták és Rethymnoba hurcolták az embereket, ahol kővel megdobálták és bebörtönözték őket. Gavril apát vélhetően még az ostrom első napján vesztette életét, így a legendák ellenére már nem ő gyújtotta be a lángot.
A tragédia, és az Arkadi kolostort védők önfeláldozásának híre futótűzként terjedt el az egész világon. Önkéntesek indultak el különböző országokból, hogy segítséget nyújtsanak a török elnyomás elleni harcban, az addig közömbös Európa egy csapásra felfigyelt a szabadságukért küzdőkre, és még Amerika is a támogatásáról biztosította a felkelőket.
Az Arkadi kolostor napjainkban
A török ostrom után 4 évvel, 1870-ben kezdték meg a kolostor épületeinek felújítását.
Az udvaron álló templom ma is látogatható, Kréta legszebb épületei közé tartozik. Bár az évszázadok során sokszor kirabolták, ereklyéit összetörték, a templom belsejét a szerzetesek mindannyiszor igyekeztek az eredeti állapotára helyreállítani. A kolostor falain belül múzeumot is létrehoztak, mely a krétai szabadságharc eseményeit eleveníti fel, számtalan relikva és emléktárgy tekinthető meg. A falakon a szabadságharc jeles alakjairól készült festmények lógnak, a szobákban korabeli fegyverek és eszközök vannak kiállítva.
A lőporraktár, melynek felrobbantása ezernél is több török ostromlót vitt magával a sírba, a tragédia óta szinte változatlan formában tekinthető meg. Az áldozatok emlékére örökmécsest gyújtottak, és festmény hirdeti a védők önfeláldozását.
Az udvar jellegzetes, kiszáradt ciprusfájának törzsében még mindig megtekinthető egy török lövedékdarab.
Az Arkadi kolostor udvara
Nyitva tartás: áprilistól októberig 9:00 - 19:00, novembertől márciusig 9:00 - 16:00
Belépő: kb. 5 Euro
A kolostor a hagyományoknak megfelelően csak fedett vállal, és térdet is takaró nadrággal látogatható.
Honlap: www.arkadimonastery.gr
