A knossosi labirintus (knosszoszi labirintus) és a Minótaurusz története

A már ókorban is messze földön ismert útvesztő, valamint a Minótaurusz legendája Kréta szigetéről indult a világhírnév felé.

A mínoszi civilizáció, és egyben Kréta szigetének egyik legismertebb története Mínosz király uralkodásának idejéről származik. A legenda szerint a fiatal Mínosz, mielőtt királlyá választották volna, tengerek istenének, Poseidonnak segítségét kérte annak kiderítésére, hogy ő válik-e uralkodóvá, vagy a testvérét választják királynak. Poseidon megjósolta, hogy Mínosz lesz az uralkodó, és egy gyönyörű, fehér színű bikát küldött ennek jeleként – ám az istenség feltételt is szabott, mely úgy szólt, hogy az állatot a jóslat beteljesültekor fel kell áldozni a tenger istenének tiszteletére.

Ám miután Mínoszt valóban királlyá választották, az uralkodó titokban parancsot adott, hogy ne a rendkívül fenséges ajándéknak bizonyuló fehér bikát öljék le, hanem cseréljék ki egy másik, kevésbé szép állattal, és inkább azt áldozzák fel. A király azonban elszámította magát, mivel Poseidon mégis észrevette a csalást, és éktelen haragra gerjedt: a tenger istene bosszúból bűbájt bocsájtott Pasziphaé királynéra, Mínosz feleségére, akit a varázslat szerelmessé tett a fehér bikába.

A minótaurusz születése

A királyné elméjét beborította a bűbáj, és megparancsolta a mínoszi városállam legjobb építőmérnökének és asztalosának, Daidalosznak, hogy építsen egy belül üreges tehenet, melynek segítségével együtt hálhatott a bikával. Bűnös nászukból néhány hónappal később gyermek született, ám az nem közönséges csecsemő volt: bika fejű, ember testű, tekergő farokkal rendelkező Minótaurusz jött világra. Az újszülöttől mindenki elborzadt, ám Pasziphaé a saját maga vérét látva benne eleinte saját gyermekeként dajkálta. Ugyan sokan óva intették tőle, mégis a kezdetektől emberként próbálta felnevelni, és igyekezett jó anyja lenni a szerencsétlen külsejű teremtménynek.

A felcseperedő Minótaurusz azonban a nevelés és az anyja jó szándéka ellenére vad volt és gyilkos szellemű, akitől egyre inkább a palotában élők is féltek. A folyamatos őrületet, felesége hiábavaló szenvedését látva és egy idő után megelégelve Mínosz a jósoktól kért segítséget, akik az ókor leghíresebb jósdájából, Delphoi városából üzentek a királynak.

Knossos labirintusa

Delphoi jósdájának üzenete szerint Mínosznak el kellett zárnia a Minótauruszt, mégpedig egy olyan útvesztőbe, ahová ha valaki belép, sosem talál ki belőle. Daidalosz kapta a feladatot, hogy tervezze meg az építményt, aki eleget is tett uralkodója parancsának: a knossosi palota falai alatt megépítette a Labirintust, mely szobák és folyosók kusza és megfejthetetlen hálózatát tartalmazta. Az útvesztő elkészülte után ide zárták az időközben felcseperedett, és felnőttként meglehetősen veszélyessé vált Mínótauruszt, aki éveken keresztül bolyongott az alagsorban, Knossos labirintusának falai között.

Korabeli mínoszi pénzérmék, Knossos labirintusát és a Minótauruszt ábrázolva

A knossosi labirintus legendája

Ahogyan teltek-múltak az évek, Mínosz király saját sarjai is felcseperedtek, melyek közül Androgeusz volt az egyik legügyesebb és legbátrabb. Az ifjú a leghíresebb korabeli játékokon mindenkit maga mögé utasított, ám Athén városának urai a győzelmeire hamar féltekenyek lettek, és bosszúból egy dühöngő bika megfékezését kérték tőle. A megvadult bika letaposta a királyfit, akinek halálhíre rettenetesen felbőszítette Mínoszt. Háborút és bosszúhadjáratot indított az athéniak ellen, akiket ráadásul természeti csapások is sújtottak ez idő tájt.

Miután legyőzte Athént, Mínosz hadisarcként kilenc évente hét ifjú leányt és fiút követelt, akiket a Labrintusba vetve a Minótaurusznak áldoztak.

Knosszosz fából készült elképzelése Heraklion Régészeti Múzeumában

Thészeusz, az ifjú görög hős hallva az athéni ifjak áldozatáról, a harmadszorra saját maga jelentkezett, hogy ő is felszáll a Krétára induló hajóra. A hajókra induláskor a gyász jeleként fekete lobogót vontak, ám Thészeusz megígérte apjának, Égeosznak (Aegeus) és az otthoniaknak, hogy ha sikerül legyőznie a labirintus bikafejű, gyilkos teremtényét, fehér lobogót felvonva fog visszatérni. Ha viszont ő is elesik a küzdelemben, a visszatérő hajón fekete lobogó fogja jelezni a sikertelenséget. Az ifjú a hét fegyvertelen athéni leánnyal és további hat ifjúval Krétán partra is szállt, és Mínosz elé vezették őket.

Ariadné, a király egyik lánya azonban szintén jelen volt a fogadáskor, és azonnal beleszeretett Thészeuszba: aznap éjszaka belopózott a börtönbe, ahol az ifjakat fogva tartották, és felajánlotta, hogy segít Thészeusznak elszökni a fogságból, sőt ő maga is vele tart. Az ifjú harcos ezt nem fogadta el, viszont elmondta a tervét Ariadnénak, mely szerint ő maga a Minótaurusz legyőzésére érkezett, hogy véget vessen az athéniak áldozatának. A király leánya ekkor segíteni szándékozván egy varázskardot és egy gombolyag fonalat adott át Thészeusznak, hogy a fiatal athéni ezekkel induljon a Knossos labirintusába másnap.

Knossos (Knosszosz) ma is Kréta szigetének egyik leghíresebb régészeti látnivalója, melyről legendák sora szól

Az ifjú az útvesztőbe belépve kioldotta a gombolyagot, és folyamatosan tekerte le maga után, így lépdelt a folyosók végtelennek tűnő áradatán át. A labirintus közepén végül rálelt a Minótauruszra, aki azonnal vadul dühvel rontott Thészeuszra. Ariadné varázskardját előrántva az ifjúnak végül nehéz csatában sikerült legyőzni a roppant erős, bikafejű teremtményt, és a fonalat visszafelé követve sikerült kijutnia az útvesztőből. A többi, áldozatnak szánt athéni fiatallal és magával Ariadnéval együtt hajóra szállt, és elhajózott Krétáról.

Mínosz király meghallva az ifjak szabadulását és a leánya szerepét a tervben, éktelen haragra gerjedt – ám az ezt követő eseményekről már másik legendák szólnak szólnak. Ezen mítoszok Daidalosz és Ikarosz története, valamint az Égei-tenger elnevezése, melyek szintén a leghíresebb krétai legendák közé tartoznak.