Arkadi kolostor

---

Az Arkadi kolostor megközelítése

Kréta szigetének egyik legszebb és legnagyobb múltú látnivalója Rethymno régióban található, a régióközpont nagyvárostól kb. 25 kilométerre délkeletre. Akik a sziget más részéről érkeznek, azok számára lehet fontos információ, hogy Chania városától kb. 80 kilométer, míg a fővárostól, Herakliontól szintén kb. 80 kilométeres a távolság.

A tengertől és magától Rethymnótól is távolabb lévő, Kréta belső részén felépített Arkadi kolostor (Arkadi Monastery, Moni Arkadi) előtt tágas, ingyenes parkoló fogadja az autóval érkezőket, de számos utazási iroda fakultatív program keretében buszokkal is meglátogatja az intézményt. Az intézménybe történő belépés során belépőt kell fizetni (kb. 3 Euro / fő), illetve a hely szellemiségének megfelelő, visszafogott öltözet elvárt.

Az Arkadi kolostor történelme

A vélhetően még bizánci időkben alapított Arkadi kolostor (Arkadi Monastery, Moni Arkadi) kezdeti éveiről nem maradt fenn írásos emlék. A feltételezések szerint az első épületeket a 11. században emelhették, és a kolostor a nevét az egyik alapító szerzetesről, Arkadiosról kapta, aki Szent Konstantin és Szent Ilona tiszteletére alapította az intézményt. Felreppentek olyan feltételezések is, miszerint egy ősi nyugat-krétai város, Arcadia romjaira építették a kolostort, és innen ered a név – de ezt a régészek cáfolták, és a krétai lakosság is inkább az eredeti verzióhoz ragaszkodik.

Az első írásos emlékek szerint a 16. században jelentősen kibővítették és átalakították az Arkadi kolostor már álló épületeit. A krétai kolostor külső falának erődítmény jellege sem véletlen, ugyanis már kezdetektől fogva egyfajta menedékhelynek is szánták. A velencei stílusban épült, az udvar közepén álló főtemplom az 1590-es évekre készült el, több mint két évtized munkája nyomán. Ekkortól az Arkadi kolostor (Arkadi Monastery, Moni Arkadi) vált a kézirat másolások központjává Kréta szigetén, és egyúttal kulturális és oktatási centrumként is működött.

A 17. század elején újabb épületekkel egészült ki az Arkadi kolostor: új könyvtár, egy nagy ebédlőterem, továbbá egy tágas istálló is épült az addigi építmények és a főtemplom mellé.

1645-től kezdődően azonban komoly fenyegéssel nézett szembe Arkadi: a török haderő megállíthatatlanul söpört végig Kréta szigetének tájain, és három évvel később már néhány velencei erőd és nagyobb város kivételével az egész sziget az Oszmán Birodalom hatalmába került. A nyugat-krétai nagyváros, Rethymno elfoglalása után érkeztek először a törökök a kolostorhoz, ahol a kapukat betörve feldúlták az épületeket, és elüldözték az ott lakó szerzeteseket.

Husszein pasa, a török hadsereg egyik frissen kinevezett vezetője megengedte, hogy a neki tett hűségeskü után a szerzetesek visszatérhessenek a kolostorba, és megkezdhették a károk helyreállítását, az épületek kijavítását is. Egy idő után még a harangozást is engedélyezte az Arkadi kolostorban, ami különösen nagy szívességnek számított a törökök részéről Kréta szigetén.

A történetírók szerint a sziget török megszállásának ellenére az Arkadi volt a legszebb és leggazdagabb kolostor egész Krétán. A több mint száz itt élő szerzetes mezőgazdasággal is foglalkozott, a kolostor kiváló minőségű bora és olívaolaja messze földön híressé vált.

Az 1700-as évek közepétől azonban lassú hanyatlás vette kezdetét, és a század végére már csak huszan éltek a kolostor falai között. Bár a szőlőtermesztés továbbra is folyt, az Arkadi kolostor bevételei jelentősen megcsappantak. A könyvtárban lévő több mint ezer kézirat állapota is megromlott: a szerzetesek nem voltak elegen a másoláshoz, a könyvek újraírásához. Emellett egyre többen menekültek a kolostorba a törökök fosztogatásai miatt, és a szerzeteseknek nem csak saját magukat, hanem a védelemre szorulókat, és az elesetteket is el kellett látniuk.

Az 1800-as évek elején egyre gyakoribbak lettek a helyi lázadások a török elnyomók ellen Kréta szigetén, ám az Oszmán Birodalom katonái minden kísérletet levertek és megtoroltak. Ez egészen odáig fajult, hogy végül a helyi, krétai lakosok számára már kijárási tilalmat vezettek be, és kötelezővé tették az átkeresztelkedést muzulmán hitre.

Az 1866-os események és az Arkadi kolostor tragédiája

1866 tavaszán több helyi vezetőt és pátriárkát is bebörtönöztek, akik a krétai lakosság jogaiért álltak ki. Az események miatt Kréta szigetének több településen is gyűléseket tartottak, forradalmi bizottságokat alakítottak, új vezetők emelkedtek ki a nép soraiból. Fő irányítónak Rethymno környékén az Arkadi kolostor vezetőjét, Gavril apátot (Gabriel Marinakis) választották meg. A felkelők petíciót küldtek a török helytartón keresztül a szultánnak, aki csak fenyegéssel válaszolt: teljesen elpusztítják a környéket és kolostort egyaránt, ha nem adják fel a terveiket.

A nyár folyamán török katonák be is törtek az Arkadi kolostor területére, hogy megpróbálják elfogni a forradalom irányítóit, de azoknak sikerült még idejében elmenekülniük. Bosszúból a török katonák rendkívüli károkat okoztak az intézményben: összetörték a relikviákat, a falakról lerángatták az ikonokat, a szentek képeit, törtek-zúztak ami értek, majd végül elvonultak. A krétai forradalom vezetői azonban hamarosan visszatértek az Arkadi kolostorba, és bár egyes vélemények szerint az intézmény nem volt igazán jól védhető, végérvényesen itt rendezték be a főhadiszállásukat.

A Nyugat-Kréta ezen vidékén élő több száz környékbeli, köztük rengeteg nő és gyerek, menedéket keresve ekkor érkezett az Arkadi kolostorba: összesen 964 ember húzódott meg a biztonságosnak hitt falak között, de ebből csak alig 200-an voltak felfegyverkezve.

Musztafa pasa, a törökök vezetője megadásra szólította fel az Arkadi kolostorban összegyűlteket, egyúttal közölte velük, hogy hamarosan megérkezik több ezer fős serege élén. Ezt követően a közelben állomásozó török haderő egyesült néhány további, Kréta szigetének távolabbi részeiről érkező hadosztályokkal, és a november 8-ra virradó hajnalban körülzárták a kolostor épületeit. Utolsó lehetőségként még egy követet küldtek az Arkadi kolostorba, de a védők elszántak maradtak.

Az egymással szemben álló felek esélyei azonban messze nem voltak egyenlőek: a 15.000 fős létszámúra becsült török had 30 ágyúval is fel volt fegyverkezve, míg az Arkadi kolostor védőinek csupán kézifegyverei voltak. Az ostrom szinte azonnal meg is kezdődött: elsőként a törökök az épületegyüttes nyugati oldalának főkapuját szerették volna betörni. A legelső napon a folyamatos ágyúzás ellenére mégsem sikerült áttörnie a törökök katonáknak a kapukat, ráadásul a vártnál nagyobb veszteségeket szenvedtek a bent lévők kitartó puskatüzétől.

Az Arkadi kolostorban lévő nők és gyerekek folyamatosan segítettek a védők vízzel és élelemmel ellátásában, lőszert is vittek nekik, ha fogytán volt.

Az éjszaka beálltával a törökök ugyan leállították az ostromot, de csupán annyi időre, hogy két újabb nehéz ágyút helyezzenek csatasorba. Még aznap éjjel két hírnök is kiszökött a kolostorból, kicselezvén a törökök védvonalát, hogy információkat szerezzenek kintről. Néhány órán belül vissza is tértek a hírekkel: a török katonák minden utat lezártak, így utánpótlásra, vagy felmentőseregre nem számíthattak Kréta szigetének már részeiről.

Másnap, november 9-én újraindult az ostrom. Az Arkadi kolostor maroknyi védője már a délelőtti órákban kifogyott a lőszerből, onnantól csupán késeikre és kardjaikra számíthattak. A török had ennek tudatában jóval magabiztosabban rohamozott, és végül a kapura koncentrált ágyútűz olyannyira meggyengítette az eltorlaszolt bejáratot, hogy a támadók betörése a kolostorba csupán idő kérdése volt. Az Arkadiba menekült nők és gyerekek ekkor elbújtak abban a raktárban, ahol a védők a puskaport is tartották.

A kolostor kapuja végül nem bírt az ágyútűzzel, átszakadt, és beözönlött rajta a török had: a bejáratnál hősiesen kitartó krétaiakat utolsó szálig lemészárolták. A törökök már a lőporraktárat kezdték ostromolni, hogy az oda menekülteket is mind egy szálig levágják, azonban Konstantinos Yiaboudakis, a krétai felkelés egyik jeles alakja, a kolostor egyik megmaradt védője átírta a számításaikat. Az óriási túlerő, és a várható mészárlás ellen nem látott más megoldást, csak az önfeláldozást: megvárta, hogy minél több török katona összegyűljön a közelben, felemelte fáklyáját, és belenyomta az egyik közeli puskaporos hordóba.

Az Arkadi kolostor puskaporraktára azonnal felrobbant: a helyiségben meghúzódókon kívül a robbanás ereje több mint 1500 török katonát vitt magával a túlvilágra. A kapu, amelyen keresztül még mindig özönlöttek befelé az ostromlók, összeomlott, a szétrepülő kő- és fatörmelék pedig több ezer támadót sebesített meg.

Csodával határos módon az Arkadi kolostorban bujkálók közül több mint száz ember túlélte a robbanást. A megmenekültek azonban nem számíthattak kegyelemre: elfogták és Rethymnoba hurcolták az embereket, ahol kővel megdobálták és bebörtönözték őket. Gavril apát vélhetően még az ostrom első napján vesztette életét, így a legendák ellenére már nem ő gyújtotta be a lángot.

A Kréta szigetén történt tragédia, és az Arkadi kolostort védők önfeláldozásának híre futótűzként terjedt el az egész világon. Önkéntesek indultak el különböző országokból, hogy segítséget nyújtsanak a török elnyomás elleni harcban, az addig közömbös Európa egy csapásra felfigyelt a szabadságukért küzdőkre, és még Amerika is a támogatásáról biztosította a felkelőket.

Az Arkadi kolostor (Arkadi Monatery) napjainkban, mit érdemes megnézni

Az Arkadi kolostor (Arkady Monastery, Moni Arkadi) udvar közepén emelkedő főtemploma ma is látogatható, Kréta legszebb épületei közé tartozik. Bár az évszázadok során sokszor kirabolták, ereklyéit összetörték, a templom belsejét a szerzetesek mindannyiszor igyekeztek az eredeti állapotára helyreállítani. Arkadi főtemploma a ‘Megváltó, valamint Szent Konstantin és Szent Ilona Színeváltozásának temploma’ (Church of the Transfiguration of the Savior and of the Saints Constantine and Helen) nevet kapta a szerzetesektől, és a mai napig is így emlegetik.

A kolostor épületein körbevevő erődszerű falakon belül múzeumot is létrehoztak, mely a krétai szabadságharc eseményeit eleveníti fel, abból az időszakból számtalan relikva és emléktárgy tekinthető meg. A falakon a szabadságharc jeles alakjairól készült festmények lógnak, a szobákban korabeli fegyverek és eszközök vannak kiállítva.

Az Arkadi kolostor (Arkadi Monastery) lőporraktára, melynek felrobbantása ezernél is több török ostromlót vitt magával a sírba, a tragédia óta szinte változatlan formában tekinthető meg. Az áldozatok emlékére örökmécsest gyújtottak, és festmény hirdeti a védők önfeláldozását. Az udvar jellegzetes, kiszáradt ciprusfájának törzsében még mindig megtekinthető egy török lövedékdarab.

A kolostor kertje rendkívül hangulatos, sokakak megérintő hely, melynek kialakítására és gondozására is nagy figyelmet fordítanak: színes virágok és különféle mediterrán növények élnek méretes cserepekben és vázákban. Az Arkadi kolostor kertje belül teljesen körbesétálható, van ahol a magasabb pontokra is fel lehet menni lépcsők segítségével.

Arkadi kolostor információk

Az Arkadi kolostor (Arkadi Monastery, Moni Arkadi) nem csupán Nyugat-Kréta vagy Rethymno régiójának, hanem a teljes sziget egyik legszebb és legmegindítóbb látnivalója, melynek meglátogatása mindenkinek ajánlott, aki érdeklődik a történelem, illetve Kréta iránt. Az Arkadi kolostor egész évben látogatható, ám néhány múzeumhoz hasonlóan a téli és nyári nyitva tartás között van különbség.

Nyári nyitva tartás: áprilistól októberig 9:00 – 19:00
Téli nyitva tartás: októbertől és márciusig 9:00 – 17:00
Vasárnapokon az Istentiszteletet követően történik a nyitás.

Belépődíj ára: kb. 3 Euro / fő

Az Arkadi kolostor legfőbb ünnepei: május 21 (Szent Konstantin és Szent Ilona ünnepe), augusztus 6 (A Megváltó Színeváltozásának ünnepe), november 8 (a török támadás emléknapja).

Hivatalos weboldal: arkadimonastery.gr