Kréta állatvilága – élet a szárazföldön
A legnagyobb görög szigetként Kréta egyedülállóan változatos élővilággal rendelkezik az Égei-tenger szigeteinek sorában. A több mint nyolcezer négyzetkilométeres terület nagyobbik része még érintetlen, és így az állatok és növények háborítatlanul élhetnek a hegyvidékekben, a fennsíkokon, a tenger menti partvidékeken.
Kréta jellegzetességei, a kri kri és a krétai vadmacska
A sziget hegyvidékeinek két rendkívül ritka, és kifejezetten érdekes emlőse a kri kri (krétai kecske, Capra aegagrus cretica), mely a magaslatok páratlan ügyességű alpinistája, illetve a krétai vadmacska (Felis silvestris cretensis), mely bár csak ritkán kerül az ember szeme elé, lábnyomai sokszor felfedezhetőek a földön.
A kri kri, krétai kecske, vagy krétai bezoárkecske néven is ismert patás a sziget hegyvidékeinek lakója. Elődeit Krétára a mínosziak vihették be bő négyezer évvel ezelőtt háziállatként, ám a természettudósok szerint az elkóborolt, hegyekben új élőhelyre bukkanó állatok küllemükben és viselkedésükben is teljesen elváltak a háziasított kecskéktől, ezzel külön alfajt képezve. Az elmúlt évtizedekben Kréta egyik jelképévé is váló állat a vadon élő kecskék között viszonylag nagy méretűnek számít, akár másfél méteres hosszt és 35-40 kg-ot is elér. A kri kri hatalmas méretű, visszahajló szarvairól ismerhető fel könnyebben, és ugyan rejtőzködő életet folytat, van ahol összefuthat vele a túrázó Krétán: a Szamariai-szurdokban vagy az Imbrosz-szurdokban is látni néha példányokat.
A krétai vadmacska az európai közönséges vadmacska speciális alfaja, mely csak Krétán él. Olyannyira rejtőzködő életmódot folytat, hogy megpillantása rendkívüli jelentőségű, szinte csak célzott csapdákban fogtak belőlük be néhány példányt. A szürkés-barnás színezetű krétai vadmacska leginkább a kisebb hegyekben és fennsíkokon érzi jól magát, a legtöbb példányt ezer méteres magasság körül látták, illetve fogták be.
Gyakoribb állatok Krétán
Az aljnövényzetben gyakran látható, amint a görögteknősök (Testudo hermanni) alakítanak ki ösvényeket, sőt ők néha még az aszfaltutakra is rátévednek. Emiatt érdemes Kréta kisebb forgalmú útjain is óvatosan kanyarogni, mivel elsősorban nappal aktív, és nehogy előttünk keljen át éppen lassan egy. A görög teknősök páncélja átlagosan kb. 15-25 centiméter hosszú, sárgás-szürkés-barnás páncélja rendkívül jól bele tud olvasni a talajba. Természetes ellensége Krétán szinte nincs is, leginkább a nagyobb sasok próbálkoznak elejtésükkel, akik felemelik, majd sziklás-köves talajra pottyantják őket.
Kréta szárazföldi élővilágának megtekintéséhez gyakran némi szerencsére is szükség van, ugyanis a természetjáró ember lépéseit hallva az állatok többsége elmenekül, megbújik a fűben, a fákon vagy a bokrok között.
A szigeten nyulak, borzok, nyestek, cickányok is élik mindennapjaikat, ám ők is a félénkebb állatok közé sorolhatók. A természetjárók, túrázók néha találkoznak ezekkel az emlősökkel, de a legtöbben sajnos csak akkor látják őket, amikor elütve látnak Kréta közútjain egyet-egyet.
A rendkívül hasznos állatok közé tartoznak a denevérek, akik rengeteg rovart és szúnyogot fogyasztanak el évről évre: Krétán a sziklás magaslatokon és a szurdokok barlangjaiban 14 különféle fajtájuk él. Őket viszonylag gyakran látni cikázni rovarvadászat közben, még a városokban is.
Soklábúak
A sziget sokak számára oly kedves rovarai a kabócák. Muzsikájukat rengeteg nyaraló szereti, amint hangos ciripelésüket akár több száz méterre is hallani. Kréta szigetének erdőségeiben és fáin milliószámra élnek, viszont megpillantani nem könnyű őket: ha mozgást észlelnek, gyakran elhallgatnak, és szürkés-barnás rejtőszínűkkel kiválóan olvadnak be környezetükbe.
A másik rovar kevésbé kellemes, ráadásul a krétai nyaralás előtt felmerülő kérdések egyike éppen erre soklábúra vonatkozik: van-e szúnyog Krétán? Ugyan nincs két egyforma év a szúnyoghelyzetet tekintve, de általánosságban vannak a szigeten szúnyogok. Kréta árnyékos vízmosásaiban, az út menti árkokban, nedvesebb helyeken előszeretettel tenyésznek, és sok hely elérhetetlensége miatt gyakorlatilag lehetetlen hathatósan tenni ellenük. A sziget nagy mérete miatt azonban az könnyen és rendszeresen előfordul, hogy míg az egyik krétai nyaralóhelyen védekezni kell a szúnyogok ellen riasztószerekkel, addig a tíz-húsz kilométerrel arrébb már szinte nyomuk sincs.
Melyek Kréta veszélyes állatai?
Kréta veszélyesebb állatait sokan a vízekben (nem sok van, bővebben róluk itt) vagy épp a mérgeskígyókban (egyáltalán nincsenek, Kréta kígyóiról bővebb információk itt) sejtik, de azok inkább az ízeltlábúak körül kerülnek ki. Ebből kettő Magyarországon is jellemző és elterjedt, mégpedig a kullancs és a darázs. Előbbi apró vérszívók ugyan vannak Krétán, ám abból a szempontból szerencsés a sziget, hogy a klíma az év nagy részében egyáltalán nem használ nekik. Egy kiadós, aljnövényzetet is érintő túrázás után azonban soha nem árt átnézni magad!
Darazsakkal már jóval többel találkozni, és így darázscsípések is gyakrabban előfordulhatnak. Aki allergiás rájuk, ne felejtse otthon az antihisztamint. A tengerparton lévő tavernákban, bárokban gyakran füstölőkkel védekeznek ellenük.
Kréta legveszélyesebb állatai a skorpiók, melyeknek három faja él Görögország legnagyobb szigetén: a fekete kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus candiota), az égei mezei skorpió (Mesobuthus gibbosus), illetve a Iurus dufoureius dufoureius latin névre hallgató skorpió. A három faj között viszonylag nagy az eltérés méretben, külsőben és kiválasztott méreganyag tekintetében is.
Feketés színével és testéhez képest nagy méretű ollóival a fekete kárpáti skorpió tűnik a legveszélyesebbnek külsőre, de átlagban nem nő 3-4 centinél nagyobbra, és szúrása ugyan fájdalmas, de a méreg az emberre nem különösebben veszélyes, darázscsípéssel egyező.
Az égei mezei skorpió már egészen más tészta, ugyanis a hosszú, de viszonylag vékony ollókkal rendelkező ízeltlábú már 6-8 centiméteresre is megnő, ezzel meglehetősen méretes példányok. Az általában sárgás színezetű mezei skorpió mérge csípés esetén egy arra érzékeny emberre már veszélyes is lehet.
A Iurus dufoureius nevű, külön magyar nevet nem kapott harmadik fajta nagy termetű, akár 10 centiméteresnél nagyobb is nagyobb példányokkal, ezzel Európa legnagyobb skorpiófaja. Legnagyobb számban ugyan Törökországban él, ám Görögország sok szigetén is felfedezték. Ismertetőjelei barnás-feketés színe, lábai testénél világosabbak, ollói viszonylag nagyok. Ez a fajta a leginkább rejtőzködő, ugyanis a nyári meleg ellen gyakran földbe ássa magát, vagy üregekben rejtőzik. Ha megcsíp, a csípés fájdalmas és sokáig érezni, ám szerencsére nem tartozik az emberre veszélyes méreganyagok közé.
A nyaralók ritkán találkoznak skorpióval Krétán, ám amire érdemes figyelni, ha el akarjuk kerülni őket: skorpiók többsége kövek alatt, fák odvában, kidőlt fák alatt, az avarban él, így puszta kézzel nem érdemes ilyen helyekre nyúlkálni. A skorpiócsípés viszonylag ritka: csípés esetén nem szabad pánikba esni, de amilyen gyorsan lehet, orvoshoz kell vele fordulni, hogy az esetlegesen fellépő allergiás reakciókat mielőbb kezelni tudják.
A krétai pókok döntő többsége emberre ártalmatlan rovarevő, és csakúgy mint Magyarországon, vannak belőlük aprók és nagyobb méretűek. A legnagyobb közülük a vadászpók, mely hálót nem sző, inkább a földön vagy fákon vadászik, és csípése maximum egy darázscsípéssel vethető össze. Kiterjesztett lábainak 6-8 centiméteres nagyságával tekintélyesebb jelenség, de egy madárpók méretét nem éri el. Apró érdekesség, hogy Görögország számos vidékén, többek között Krétán is él fekete özvegy, ám az európai fekete özvegy veszélyességben alulmarad amerikai rokonánál.
Kell-e félnem Krétán?
A Görögországba, illetve magára Kréta szigetére érkező több millió turistából a legtöbb soha nem találkozik veszélyes állatokkal. Ha nem keressük őket proaktívan, vagy észlelésük esetén nem háborgatjuk őket, aggodalomra nincs különösebb ok!
És most irány szállásokat böngészni Krétán, kattints ide és az apartmanokhoz és a szállodákhoz!
